Másfél hete, szerdán elindultunk melót szerezni. Magyar tapasztalattal - bár hozzáteszem Angliában sincs ez másképp - ha ács melót keresünk, akkor nagy fatelepeken érdemes érdeklődni elérhetőségek iránt. Ez működött Baláékkal Szentendrén meg Angliában is, itt viszont nem. De inkább kezdjük az elején. Írtunk egy hirdetést és kinyomtattuk egy rakás példányban A4-es lapokra jó nagy betűkkel. Yellow pages - Yóhogy(!)
fatelepeket kinéz, bringa-vonat-bringa, helyszín, és a hidegzuhany:
itt ácsok nem vásárolnak, csak generálkivitelezők (builder-ek) - jött a válasz mindenhonnan.
Kössz Johnnyk, úgy feldobtatok ezzel az egybehangzó hírrel, így a tűző napon, hegyen-völgyön tekerve, hogy majd kiugrunk a bőrünkből örömünkben. Ayo! Na szóval az első nap rendesen odab**ott a lelkesedésünknek. Annyi jó hír azért volt hogy $18-ért óránként elmehettünk volna rönkfákat iparilag szeletelni. Ami lejött az egészből: a buildereket kéne hívni, hogy megadnák e a saját ács alvállalkozóik elérhetőségét, aztán ha megérti a builder hogy mit akarunk, meg hajlandó foglalkozni velünk a nyelvi nehézségekkel együtt is, továbbá hajlandó kiadni az ács kontaktját is, akkor felhívhatjuk az ácsokat hogy kell e neki ember. És mindezt kb 50x hogy legyen belőle 1 akinek pont kellhetünk... Vagy el lehet menni takarítani, meg ilyenek.
Nos, hogy akkor miért nem telefonálunk?: a probléma ezzel annyi, hogy angolra járunk, ergo támadhat némi kommunikációs probléma egy ilyen telefonbeszélgetés kapcsán :)) Személyesen egyrészt sokkal könnyebb másrészt látják a Johnnyk hogy kivel van dolguk. Míg telefonon se nem látnak, se nem értjük őket.
Hazaérve szerencsére eszünkbe jutott hogy annó amikor még Magyarországon gyűjtöttem össze a fatelepeket, akkor egy globál cég is bekerült a listába mivel a magyar képviselet Budakalászon van. (a történtek tükrében ez valami hihetetlen 'véletlen') az ausztrál honlapjukon közzéteszik a szerkezetkészítő partnerlistájukat (amúgy ezt is 'véletlenül' jutott eszünkbe megnézni - még Mo.-on)
Úgyhogy este itiner, csütörtökön meg elindultunk a megadott címekre. Első címen végre a reméltnél is jobb fogadtatás várt. Amit a következő csak még tovább űberelt...
Mint kiderült ez Queensland állam legnagyobb szeglemezes-tartó előregyártó üzeme.
Az ügyintéző hölgy hátraviszi a hirdetésünket, aztán megkérdi tudunk e várni mert lehet hogy most rögtön lenne állásajánlatuk (ekkor még nem tudtuk hogy van e egy vagy több saját brigádjuk akik netán összerakják az általuk előregyártott elemeket, vagy csak előregyártó műhelymunkáról beszélünk - úgyhogy vártunk) A megbeszélt időben pontosan jött is Bruce, meginterjúztatott, örültünk a lehetőségnek, és lebegtetve hagytuk, mondván hogy jövő héten visszaszól hogy lát e bennünk fantáziát avagy sem. Azt azért még hozzá kell tenni hogy jól sikerült az interjú. Krist óriásszínpad építő múltja meg a magyar láncfűrészes ácsolás is igen jó névjegy errefelé. Tovább bringáztunk a következő címre. Itt is nagyon jól fogadtak, és az összes többi helyen is a listáról.
Aztán jön egy hívás Bruce-tól (annyit értettünk hogy) a közelben vagyunk e még, meg vissza tudnánk e jönni. Visszamentünk, Yóhogy :P
Kiderült hogy műhelymelóról van szó, amihez marhára nem volt kedvünk (fedett, monoton, zajos meló) Igaz hogy ritka szarul álltunk anyagilag, de mivel még csak aznap szórtuk szét a hirdetésünk szerettünk volna időt hagyni hogy beérhessen a munkánk gyümölcse. Úgyhogy úgy döntöttünk hagyjuk magunkat körbevezetni a műhelyen az udvariasság végett, aztán kifejtjük hogy pontosan mi mit is szeretnénk. Amúgy ezt még Ti sem tudjátok, hiszen a hirdetés szövegéről még nem esett szó, hát itt az ideje:
Megbízható, alapos és lelkesen dolgozó magyar testvérpár szerkezetépítő ács csapathoz csatlakozna. (meg az adatok...)
...Na szóval Bruce... miután mindent megmutatott jött az igazság pillanata:
- mit szólunk hozzá?
elmondtuk hogy a hírdetéssel egybehangzóan mi az eredeti célunk és hogy elvállalnánk mert nincs pénzünk, de az iagazat megvallva ha kapunk egy jó ács ajánlatot, akkor elfogadnánk, és lehet nem érné meg így felvennie minket. Na ekkor leültetett az interjú szobában és megpróbált az állás előnyös oldalaival kedvet lehelni belénk. Ezt már nagyon nehéz volt elsimítani, de sikerült, és végül adott egy listát akiknek nagy valószínűséggel kellhet ember. Búcsú jó hangulatban, $16-ért mehetnénk bármikor szögbelövővel futószalagon házfalakat előregyártani.
Bringa vissza a vonathoz, tipli haza, lista első elemére rákeresünk, cím megvan, másnap péntek, ANZAC Day, munkaszüneti nap. Hozzáteszem nem kis körben mászkálunk melóért (50-60km) bringával meg vonattal, előre megszerkesztett álláshírdetéssel, amin a felsoroltakat összehozni is minimum 3 hét (egyéni vállalkozói, munkavédelmi ig.,...) Szóval ha valaki kicsit is odafigyel, akkor levágós hogy ezek a srácok tényleg dolgozni akarnak... Valszeg Bruce-nak ez feltűnt :))
ANZAC Day képekben:
Hétvégén megnéztük Gold Coast-ot.
Hétfőn a lista első eleme előtt elmentünk az uccsó fatelepre ami még csütörtökön már nem fért bele. Na, ez Brisbane dombos részén volt, úgyhogy már a reggeli kezdés is fincsi volt bringával, ráadásul vmiért nem éreztem jól magam, alig éltem. A fatelepen meg nem akarták kitenni a hirdetésünk helyette kaptunk egy állásközvetítő kontaktot. "Remek". Tipli tovább a lista első eleméhez, aki egy builder. Ez is rohadt meredek volt, a címmel is probléma volt, úgyhogy rohadtul tele lett a ***unk az egésszel. Leültünk kajálni az árnyékba. Végül megtaláltuk a címet, egy kis építész iroda volt, segítőkész volt a Johnny, megadta az ács elérhetőségét, sőt miután elkértük a pillanatnyi melójuk címét azt is megadta. Elindultunk a címre. Vonat.... aztán bringa. Na ez Brisbane durván dombos részén van, külterület, erdő és az az igazi hullámzó út kb. 70m-es szintkülönbségekkel. Fel...le...fel...le... Mire odaértünk (az se volt egyszerű, de már nincs kedvem kifejteni) fogalmunk sem volt (legalábbis nekem) hogy hogy jutunk vissza, annyira lefáradtam. De legalább megvan a tag. Épp daruztak, kért fél órát. Megvártuk. Kiderült épp ma megy a következő helyszín terveiért ahol szüksége lesz ránk. Este visszaszól hogyan tovább. Örültünk mint majom a farkának. Visszafelé hátszelünk volt, és mint kiderült a lejtő is több volt mint az emelkedő, úgyhogy könnyen elértünk a vonatig. Hulla fáradtan estünk be a második két órára. A tag nem hívott vissza.
Kedden elmentünk a munkaközvetítőhöz amit az uccsó fatelep ajánlott, hát az a nap szörnyű volt. Viszonylag közeli címre vonatoztunk VOLNA, ha jött volna a vonat. De nem jött. Erről nem is írok részletesen, a lényeg hogy az egész napot elcsesztük vele, ráadásul az ügynökség akkora egy rakás zéró volt hogy már röhögtem kínomban. Az ács tag továbbra sem hív. Hazamentünk (ez sem volt egyszerű). A vonat nem ment végig mert valami balhé volt, úgyhogy még Yóhogy bringával voltunk, mert így legalább hazaértünk. Na ez volt az a pont hogy full betelt a pohár, nincs mit veszteni, jöhetnek a telefonok. Felhívtuk a ácsot, természetesen nem kell neki ember...ezt hagy ne minősítsem...
Nap vége, angol óra.
Szerda. Builderek kigyűjtése, nagylevegő, telefon órákon át. Meglepetés volt, hogy a telefonos hölgyek szépen beszéltek, úgyhogy nem volt para. Végül Bruce listájáról az egyik kontakt - mint utóbb kiderült - ács volt, nem builder. És ráadásul kellett neki ember. Azt azért hozzá kell tenni hogy Bruce-ra hivatkozva nem gyenge kapuk nyíltak meg...
És itt beszúrnék egy megjegyzést: attól még hogy a többiek nyitottsága egy idegenre az ismerősei ajánlásától függ, nem biztos, hogy ez a jó felfogás; és ez ellen mindannyian tehetünk... Peace
Az ács feleségével beszéltünk - Ő viszi az irodát. Az ácsot Craig Bond-nak hívják, ami a közismerten zéró névmemóriámmal együtt is első hallásra megjegyezhető. Craig Bond... ezt a nevet!! :)) Hihetetlen.
Megtudtuk hol melózik éppen, szerencsére közel, úgyhogy vonat, bringa, pikk-pakk ott voltunk, egyből megtaláltuk, és akkor a körülmények...
Először is óriási a ház, nem kicsiben nyomják a srácok. Craig és a srácok is fiatalok, barátságosak. Craig-gel fel sem merült hogy kellünk e. Alap volt. Ott helyben elkérte az adatainkat (adószám, bankszla.szám:)) Lebeszéltük hogy kedden kezdünk (mivel a hétfő Labour Day, munkaszüneti nap) Kéziszerszám elegendő, a többit adja, mindketten kellünk, közel van, autó nélkül is vihető,...
Szóval Happy End :))
Végül néhány kép Brisbane-ben:
