Időközben elköltöztünk a Shafston-ból a Main street-re. Továbbá beállt a tél, ami épp a napokban köszön le végre. Hasznos tudni, hogy éjjel 0..5°C közé is lehűlhet az idő. Ezzel együtt az épületek hőszigeteléséről erős túlzás lenne azt állítani hogy rossz, mert ezzel feltételeznénk hogy van...
Ehhez vegyük hozzá a - nevéhez méltó - 2x3 sávos út zaját... ehh... gyakran torkunk szakadtából kellett ordibálnunk, hogy halljuk egymást. És egyáltalán nem viccelek. Szóval nem kívánunk senkinek ilyen tapasztalatot az első ausztrál télhez. Hogy akkor miért költöztünk oda? Akkor ez volt a jó döntés.
A suliban találkoztunk két lengyel párral, akikkel összebarátkoztunk, majd hozzájuk költöztünk. Most is itt lakunk. Csendes, parkos; öröm hazamenni.
Közben volt egy hónapos szünet a suliban. Most húzzuk a második felét; még két hónap. A végén nyelvvizsga; meglátjuk hogy sikerül.
A meló nem úgy sikerült ahogy elképzeltük, de annyi zsetont össze tudunk tenni, hogy megéljünk.
A meló kontakt is, és az autó is Balázsnak köszönhető. Köszi Bala!

Közben bővült a csapat. An(ita) is csatlakozott. Ayo! An gyakorlott sziklamászó amihez van itt egy zsír hely gyakorolni, úgyhogy most már mindenki próbálgatja magát - yóhogy!

Ennyi dióhéjban.

Végül egy olcsó internetről-vezetékes telefont infó: http://www.voipcheap.com/en/index.html

Meló

Brisbane, 25°C derült idő. Ez van ma is, meg amúgy mindig. Sziasztok!


Másfél hete, szerdán elindultunk melót szerezni. Magyar tapasztalattal - bár hozzáteszem Angliában sincs ez másképp - ha ács melót keresünk, akkor nagy fatelepeken érdemes érdeklődni elérhetőségek iránt. Ez működött Baláékkal Szentendrén meg Angliában is, itt viszont nem. De inkább kezdjük az elején. Írtunk egy hirdetést és kinyomtattuk egy rakás példányban A4-es lapokra jó nagy betűkkel. Yellow pages - Yóhogy(!)
fatelepeket kinéz, bringa-vonat-bringa, helyszín, és a hidegzuhany:
itt ácsok nem vásárolnak, csak generálkivitelezők (builder-ek) - jött a válasz mindenhonnan.
Kössz Johnnyk, úgy feldobtatok ezzel az egybehangzó hírrel, így a tűző napon, hegyen-völgyön tekerve, hogy majd kiugrunk a bőrünkből örömünkben. Ayo! Na szóval az első nap rendesen odab**ott a lelkesedésünknek. Annyi jó hír azért volt hogy $18-ért óránként elmehettünk volna rönkfákat iparilag szeletelni. Ami lejött az egészből: a buildereket kéne hívni, hogy megadnák e a saját ács alvállalkozóik elérhetőségét, aztán ha megérti a builder hogy mit akarunk, meg hajlandó foglalkozni velünk a nyelvi nehézségekkel együtt is, továbbá hajlandó kiadni az ács kontaktját is, akkor felhívhatjuk az ácsokat hogy kell e neki ember. És mindezt kb 50x hogy legyen belőle 1 akinek pont kellhetünk... Vagy el lehet menni takarítani, meg ilyenek.
Nos, hogy akkor miért nem telefonálunk?: a probléma ezzel annyi, hogy angolra járunk, ergo támadhat némi kommunikációs probléma egy ilyen telefonbeszélgetés kapcsán :)) Személyesen egyrészt sokkal könnyebb másrészt látják a Johnnyk hogy kivel van dolguk. Míg telefonon se nem látnak, se nem értjük őket.
Hazaérve szerencsére eszünkbe jutott hogy annó amikor még Magyarországon gyűjtöttem össze a fatelepeket, akkor egy globál cég is bekerült a listába mivel a magyar képviselet Budakalászon van. (a történtek tükrében ez valami hihetetlen 'véletlen') az ausztrál honlapjukon közzéteszik a szerkezetkészítő partnerlistájukat (amúgy ezt is 'véletlenül' jutott eszünkbe megnézni - még Mo.-on)
Úgyhogy este itiner, csütörtökön meg elindultunk a megadott címekre. Első címen végre a reméltnél is jobb fogadtatás várt. Amit a következő csak még tovább űberelt...
Mint kiderült ez Queensland állam legnagyobb szeglemezes-tartó előregyártó üzeme.

Az ügyintéző hölgy hátraviszi a hirdetésünket, aztán megkérdi tudunk e várni mert lehet hogy most rögtön lenne állásajánlatuk (ekkor még nem tudtuk hogy van e egy vagy több saját brigádjuk akik netán összerakják az általuk előregyártott elemeket, vagy csak előregyártó műhelymunkáról beszélünk - úgyhogy vártunk) A megbeszélt időben pontosan jött is Bruce, meginterjúztatott, örültünk a lehetőségnek, és lebegtetve hagytuk, mondván hogy jövő héten visszaszól hogy lát e bennünk fantáziát avagy sem. Azt azért még hozzá kell tenni hogy jól sikerült az interjú. Krist óriásszínpad építő múltja meg a magyar láncfűrészes ácsolás is igen jó névjegy errefelé. Tovább bringáztunk a következő címre. Itt is nagyon jól fogadtak, és az összes többi helyen is a listáról.
Aztán jön egy hívás Bruce-tól (annyit értettünk hogy) a közelben vagyunk e még, meg vissza tudnánk e jönni. Visszamentünk, Yóhogy :P

Kiderült hogy műhelymelóról van szó, amihez marhára nem volt kedvünk (fedett, monoton, zajos meló) Igaz hogy ritka szarul álltunk anyagilag, de mivel még csak aznap szórtuk szét a hirdetésünk szerettünk volna időt hagyni hogy beérhessen a munkánk gyümölcse. Úgyhogy úgy döntöttünk hagyjuk magunkat körbevezetni a műhelyen az udvariasság végett, aztán kifejtjük hogy pontosan mi mit is szeretnénk. Amúgy ezt még Ti sem tudjátok, hiszen a hirdetés szövegéről még nem esett szó, hát itt az ideje:
Megbízható, alapos és lelkesen dolgozó magyar testvérpár szerkezetépítő ács csapathoz csatlakozna. (meg az adatok...)
...Na szóval Bruce... miután mindent megmutatott jött az igazság pillanata:
- mit szólunk hozzá?
elmondtuk hogy a hírdetéssel egybehangzóan mi az eredeti célunk és hogy elvállalnánk mert nincs pénzünk, de az iagazat megvallva ha kapunk egy jó ács ajánlatot, akkor elfogadnánk, és lehet nem érné meg így felvennie minket. Na ekkor leültetett az interjú szobában és megpróbált az állás előnyös oldalaival kedvet lehelni belénk. Ezt már nagyon nehéz volt elsimítani, de sikerült, és végül adott egy listát akiknek nagy valószínűséggel kellhet ember. Búcsú jó hangulatban, $16-ért mehetnénk bármikor szögbelövővel futószalagon házfalakat előregyártani.












Bringa vissza a vonathoz, tipli haza, lista első elemére rákeresünk, cím megvan, másnap péntek, ANZAC Day, munkaszüneti nap. Hozzáteszem nem kis körben mászkálunk melóért (50-60km) bringával meg vonattal, előre megszerkesztett álláshírdetéssel, amin a felsoroltakat összehozni is minimum 3 hét (egyéni vállalkozói, munkavédelmi ig.,...) Szóval ha valaki kicsit is odafigyel, akkor levágós hogy ezek a srácok tényleg dolgozni akarnak... Valszeg Bruce-nak ez feltűnt :))

ANZAC Day képekben:

Hétvégén megnéztük Gold Coast-ot.

Hétfőn a lista első eleme előtt elmentünk az uccsó fatelepre ami még csütörtökön már nem fért bele. Na, ez Brisbane dombos részén volt, úgyhogy már a reggeli kezdés is fincsi volt bringával, ráadásul vmiért nem éreztem jól magam, alig éltem. A fatelepen meg nem akarták kitenni a hirdetésünk helyette kaptunk egy állásközvetítő kontaktot. "Remek". Tipli tovább a lista első eleméhez, aki egy builder. Ez is rohadt meredek volt, a címmel is probléma volt, úgyhogy rohadtul tele lett a ***unk az egésszel. Leültünk kajálni az árnyékba. Végül megtaláltuk a címet, egy kis építész iroda volt, segítőkész volt a Johnny, megadta az ács elérhetőségét, sőt miután elkértük a pillanatnyi melójuk címét azt is megadta. Elindultunk a címre. Vonat.... aztán bringa. Na ez Brisbane durván dombos részén van, külterület, erdő és az az igazi hullámzó út kb. 70m-es szintkülönbségekkel. Fel...le...fel...le... Mire odaértünk (az se volt egyszerű, de már nincs kedvem kifejteni) fogalmunk sem volt (legalábbis nekem) hogy hogy jutunk vissza, annyira lefáradtam. De legalább megvan a tag. Épp daruztak, kért fél órát. Megvártuk. Kiderült épp ma megy a következő helyszín terveiért ahol szüksége lesz ránk. Este visszaszól hogyan tovább. Örültünk mint majom a farkának. Visszafelé hátszelünk volt, és mint kiderült a lejtő is több volt mint az emelkedő, úgyhogy könnyen elértünk a vonatig. Hulla fáradtan estünk be a második két órára. A tag nem hívott vissza.

Kedden elmentünk a munkaközvetítőhöz amit az uccsó fatelep ajánlott, hát az a nap szörnyű volt. Viszonylag közeli címre vonatoztunk VOLNA, ha jött volna a vonat. De nem jött. Erről nem is írok részletesen, a lényeg hogy az egész napot elcsesztük vele, ráadásul az ügynökség akkora egy rakás zéró volt hogy már röhögtem kínomban. Az ács tag továbbra sem hív. Hazamentünk (ez sem volt egyszerű). A vonat nem ment végig mert valami balhé volt, úgyhogy még Yóhogy bringával voltunk, mert így legalább hazaértünk. Na ez volt az a pont hogy full betelt a pohár, nincs mit veszteni, jöhetnek a telefonok. Felhívtuk a ácsot, természetesen nem kell neki ember...ezt hagy ne minősítsem...
Nap vége, angol óra.

Szerda. Builderek kigyűjtése, nagylevegő, telefon órákon át. Meglepetés volt, hogy a telefonos hölgyek szépen beszéltek, úgyhogy nem volt para. Végül Bruce listájáról az egyik kontakt - mint utóbb kiderült - ács volt, nem builder. És ráadásul kellett neki ember. Azt azért hozzá kell tenni hogy Bruce-ra hivatkozva nem gyenge kapuk nyíltak meg...

És itt beszúrnék egy megjegyzést: attól még hogy a többiek nyitottsága egy idegenre az ismerősei ajánlásától függ, nem biztos, hogy ez a jó felfogás; és ez ellen mindannyian tehetünk... Peace

Az ács feleségével beszéltünk - Ő viszi az irodát. Az ácsot Craig Bond-nak hívják, ami a közismerten zéró névmemóriámmal együtt is első hallásra megjegyezhető. Craig Bond... ezt a nevet!! :)) Hihetetlen.
Megtudtuk hol melózik éppen, szerencsére közel, úgyhogy vonat, bringa, pikk-pakk ott voltunk, egyből megtaláltuk, és akkor a körülmények...
Először is óriási a ház, nem kicsiben nyomják a srácok. Craig és a srácok is fiatalok, barátságosak. Craig-gel fel sem merült hogy kellünk e. Alap volt. Ott helyben elkérte az adatainkat (adószám, bankszla.szám:)) Lebeszéltük hogy kedden kezdünk (mivel a hétfő Labour Day, munkaszüneti nap) Kéziszerszám elegendő, a többit adja, mindketten kellünk, közel van, autó nélkül is vihető,...
Szóval Happy End :))


Végül néhány kép Brisbane-ben:

20.április.2008

Kedves blogolvasók,

ELŐSZÖR is elnézést kérünk mindenkitől, aki rendszeres látogatója oldalunknak, amiért már egy hete nem jelentkeztünk és csalódást okoztunk minden alkalommal, mikor a gépe elé ült és érdeklődést tanúsított kinti életünkről. Ennek legfőbb oka továbbra is, a végeláthatatlan mennyiségű hivatali ügyek intézése.
Elég ha belegondoltok abba, mennyi idő és energia, utánajárás és baszódás lenne Magyarországon leválogatni, kinézni, elintézni, utánajárni egy (a teljesség igénye nélküli felsorolás következik)
-adószámnak,
-egyéni vállalkozói engedélynek
-munka védelmi oktatáson való részvételt igazoló kártya kiváltásához (közjegyző előtt aláírva és általa hitelesítve)
-egészségbiztosítást igazoló kártya kiváltásához (TB)
-a mindkettőnk számára megfelelő ház bérlésének folyamatát elindítani (erről mindjárt bővebben...)
-valamint profi kéziszerszámok és ácsmunkához elengedhetetlen kiegészítők begyűjtéséhez (biciklivel egy 5,5X nagyobb alapterületű városban, mint Bp!)
..stb.! :-)))
Mindezeket úgy, hogy a napi időkereted eléggé korlátozva van, hiszen délután 16:00-kor már kezded is a napi 4 és fél órás angol tanfolyamot, amire előtte természetesen megpróbálsz felkészülni és aminek a végén a nap végeztével zsák módjára dőlsz az ágyba hogy másnap megint a számítógép előtt ülve kezdj és a fent említett ügyekhez megtaláld a megfelelő website-ot, linket, céget, helyszínt, időpontot, mikor mehetsz, fogadnak és foglalkoznak veled!!! :-)))
Hát, szó mi szó, nem kis piskóta meló végigjátszani. És persze eszemben sincs panaszkodni, hiszen mindezek ellenére, vagy inkább úgy írom, mindezekkel együtt hypergyorsasággal sikerült elintézni (szinte) kivétel nélkül mindent. Zsebben van az összes irat, hatósági engedély, kártya meg a kis kutyafaszom is! :-)
A zsúfoltságnak természetesen nincs (nem volt) más oka, mint az, hogy jövő héten várható az első telefon munkaügyben és addigra nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne legyen minden kézben, vagy naprakész.

MUNKA kezdésünket követően elképzelhető, hogy munkahelyünkről egyenesen az angolórára rohanunk. Ebben az esetben - és értelemszerűen - így még kevesebb időnk lesz naprakészen tartani a blogot. Amennyiben ez így alakul várhatóan hétvégei (vasárnap) frissítések várhatóak majd.
SZÓRAKOZÁS gyanánt (amiről akárhogy is beszámolunk, történjen bármi :)) jövőhéten elmegyünk a GoldCoast-ra a másik leghíresebb Ausztrál szörfparadicsomra. Közel 50 kilóméter homokos partszakasz, végig kiépítve szállodákkal, éttermekkel, boltokkal, szórakozási lehetőséggel. Na ezek közül mi egy bérletkombináció (5 napra szól és 3 parkba mehetsz) segítségével meglátogatjuk a következő helyet, ahonnan még nem tudtuk kiválasztani melyik 3 park lesz a nyerő...várjuk ajánlatotokat.
http://myfun.com.au/
:-)))))

HÁZ bérlésünk jelenleg és nagyon reméljük utolsó szakaszában van. Ami azt jelenti, hogy mint minden másban, ebben sem hip-hop mentek a dolgok. Sőt az egyik legkeményebb biciklis túránk volt egy nagyon hosszú éjszakát követően. Miután hosszas beszélgetéseket folytattunk, végül sikeresen megállapodtunk mekkora, milyen típusú házba költöznénk. Következett a lokális elhelyezkedés kérdése. A kritériumok összesítve:
-óceánparthoz a lehető legközelebb, maximum pár utcácskával beljebb
-minimum 2 szobás de inkább 3 (gondolva Dáv mielőbbi kijövetelére, hogy ne kelljen megint költözni)
-legyen olyan kertje, amiben sűrű a növényzet (sok fa, bokrok...stb) és nem látható rá
-olyan partszakaszon legyen, ami a kedvelt szörfös helyek egyike
-de ne legyen messze a központtól sem, az suli miatt

A fél éjszakán át tartó internetes böngészés eredménye a képen látható. Egy szép hosszú lista a "Redcliffe" nevű félszigeten található, kiadó és számunkra elfogadható feltételekkel bíró szállásokról és azokat kiadó ügynökségekről.











Már kora reggel elindultunk biciklivel a vasútállomásra, onnan 25 perc alatt kijutottunk arra a pontra, ahonnan még egy 15 perces kényelmes bicikliút várt ránk az első ingatlanig. Az állomásról rögtön lementünk a partra, ahol természetesen kiépített biciklisúton vezetett utunk egy kb. 2.5 km-es hídhoz, ami összeköti a félszigetet a szárazfölddel. Már menet közben megtörtént az első gigantikus meglepetés, főleg számomra. Lent az óceánparton "találtunk" egy úszóiskolát, ami fennen hirdeti magát, hogy ők az állam (QLD) legjobbjai. Van 25ös medencéjük, két gyerekmedence, csúszdákkal elég igényes kivitelben. Dáv, remélem ez is inspirálóan hangzik a jövőnkre nézve!? :-))))











Mikor elértük a hidat meglepetten tapasztaltuk, hogy nem biciklisáv épült a hídon, hanem komplett kb. 6-8 méter széles különálló hidat építettek a "számunkra". Talán már túlzásba viszik egy kicsit? Mindenesetre azonnal birtokba vettük az irtózatos hosszúságú építményt és betekertünk a félszigetre.




























Innentől kezdve házról-házra jártunk és pontoztuk őket a tűző napon. Azért a félsziget a térképen nem tűnt ekkorának, mint a valóságban, így rendesen megfáradtunk. Mikor izzadtan, éhesen leraktuk a bicikliket, mert szerencsére az ügynökségek többnyire egy helyen voltak, gyalog csatangoltunk tovább. Közben megebédeltünk és találtunk egy teljesen ingyenes medencés strandot a parton.




























Végigjártuk az összes irodát, begyűjtve, milyen feltételeknek kell eleget tennünk. Itt is pontrendszer van! Kaphatsz pontot egy csomó iratodra, az állásodra, engedélyekre, de minimum 100 pontod kell legyen. Ha az megvan, akkor jelentkezhetsz az ingatlan megtekintésére, ami egy adott időpontban történik, minden érdeklődő számára. Ilyenkor betódul egy halom ember a lakásba, házba (ügynök addig csak áll és néz, amúgy sem csinál mást) körbenéznek és döntenek. Akit érdekel, az kér jelentkezési lapot, kitölti, leadja és vár hogy pár nappal később a tulajdonos, akinek az ügynökség összeállítja a jelentkezők listáját, eldönti ki a befutó. Szerencsére Rícs könyörtelen hivatali ügyintéző tempójának köszönhetően minden olyan iratunk a birtokunkban van, amire magas pontszámot kapunk, ráadásul szerencsénkre az ácsmunka kimondottan pozitív elbírálásban részesül. Vissza a sztorihoz:

Már a legelső ház (kék ház) szimpatikus volt, de azt egy másik iroda eladásra kínálta, ezért még nem tudták megmondani mikor lehet megnézni, mert ebben az esetben két ügynökségnek kell egyeztetni.










Sebaj, kértük szóljanak majd. Már hazafelé teljesen elfáradva a folyamatos tekeréstől megnéztük az utolsó házat(téglaborítású ház), ami pont (mindkettőnk szerint) a befutó lehet.










Vissza az ügynökséghez hogy mikor tudjuk megnézni? 20 perc múlva pont megtekintés van és most megy oda 16(!) ember. Sebaj, megyünk mi is! Sietve (lóhalálában) biciklizünk át, miközben jön a telefon a másik cégtől Rícsnek, hogy pont ugyanakkor meg lehet nézni az első házat, de ide csak miattunk jönnek ki. Nincs más érdeklődő! Maradt 15 perc mikor a félsziget közepén tartunk. Nincs más választás...kettéváltunk . Rícs az első házhoz ment, én meg a másikhoz, igaz 17.-nek, de az annyira tetszett hogy muszáj volt belülről is megnézni. Megérte! Mindkét ház király! Papírok elkérve, mostanra kitöltve, hétfőn leadjuk és várunk. Állítólag kedden kapunk választ mindkét tulajtól. Lehet drukkolni!
Hazafelé szélorkán erejű szél, természetesen szemből, végig a hídon, ami a nyílt vízen van. Maximum 5-el haladunk, a vonatot lekéssük, az óra első felét is. És végül otthon vettük észre, hogy kenegetés hiányában az arcunk és a karunk szénné égett a napon.

Jutalmul az elvégzett munkáért, még este bevágtunk egy kis dinnyét.










Másnap (szombaton) bementünk a citybe és fagyiztunk, shoppingoltunk. Vettünk Rícsnek egy 3/4es gatyát, nekem egy úszósortot meg egy munkáscipőt.










Mindehhez DJ nyomta a zenét!
:-)











Még egy kis tartozás Lacnak:














És végezetül egy link a két ház, az uszoda és a híd elhelyezkedéséről:
Térkép

13.április.2008.

A blogolvasók kb. 1%-a kedvéért megjegyzem: ezt most én írom (Rics):













Az elmúlt napokban a következő említésre méltó események történtek.










Hosszú keresgélés után végre sikerült megtalálni a számunkra legkedvezőbb bankot. Náluk lehetséges interneten keresztül tengeren túlra is utalni, és ennek pusztán fix ktg.-e van. Meg is nyitottuk a számlánkat. Számlanyitás közben az Ügyintéző rámutatva a Nemzetközi jogsink Gépjárművezetői szavának 'ű' betűjére ékes magyarsággal rákérdezett: ezt ugye ű-nek ejtik?
Ezt se Krist se én angol anyanyelvűtől nem hallottuk még ilyen hibátlanul kiejteni. Kirrály! Aztán hozzátette h a fia most épp egy EU körúton van, többek között BP-et is meglátogatva.

Megjött az email hogy átvehetjük a munkavállalási engedélyünket végre. Hétfőn be is tiplizünk érte :P
Úgyhogy ha Sebastian-nak még mindig kell ember, akkor remélhetőleg a héten már melózunk is. Ha nem kellünk, akkor melókeresés ezerrel. Holnap kiderül...

Bank keresés közben csináltunk egy képet a belvárosban.












A felhőkarcolók árnyékában van egy - konkrétan magával ragadó - botanikus kert is. Néhány képen mi is rajta vagyunk véletlenül :D Vágod hogy vákuum!? (Dávnak ;))







































































Délutánonként járunk a suliba, ami kő keményen a szállásunkat adó épület aljában van, ezzel együtt minden 7köznap kellőképpen leépülünk agyilag a végére (16-20.30h).

------------------------------------------

Másnap végre lementünk az óceánpartra. Sunshine Coast - Dicky Beach. Ayo!















A várakozásnak megfelelő élményt adott már az első pillantásra is.





















Klasszikus homokos part, helyenként szikla szirtekkel, tűző nap, no tömeg, olcsó strandkaja, pálma és egyéb fák, füves parkok, pik-nik helyek, profi közlekedés, természetesen rengeteg hullám szörfös, és hullámok YóHogy!

http://maps.google.com.au/maps/ms?ie=UTF8&hl=en&msa=0&msid=116855493309359886909.00044abd53071c2be5456&ll=-26.781936,153.142719&spn=0.021608,0.040169&t=h&z=15

Nos, a hullámok... itt mindenképpen kifejteném: az óceán NEM tenger! Enyhe szelünk volt, ezzel együtt a 2..2,5 méteres hullámok konkrétan fölborítottak. Azzal szórakoztunk meddig bírunk talpon maradni. Később - a szél erősödésével és a dagály közeledtével - pedig, hogy egyáltalán talpon bírunk e maradni. Na, ez ment órákon át, nehéz átadni az érzést, de lényeg a lényeg hogy voltak olyan hullámok, hogy a játékból komoly túlélési para lett... :P Megúsztuk. Viharban visszamegyünk, állítólag akkor vannak 6 méteresek is... :))

Mivel AU felett az egyik legvékonyabb az ózonréteg kis bolygónkon, ezért itt automatákból is lehet naptejet venni. 1-2 speckó illatszerboltban lehet találni 15 faktorost, de a 30+ az alap. Rajtunk szinte soha nem volt még naptej, erről itt le kell szokni, mert tuti bőrrák a vége - használtuk is mint a kisangyal. Ergo a balatoni barnulástempóhoz egész nap kint kell lenni a napon - mint bőrösvirslinek a platnin.











Este hazafelé fáradtan















Rátok is mindig gondolunk.