20.április.2008

Kedves blogolvasók,

ELŐSZÖR is elnézést kérünk mindenkitől, aki rendszeres látogatója oldalunknak, amiért már egy hete nem jelentkeztünk és csalódást okoztunk minden alkalommal, mikor a gépe elé ült és érdeklődést tanúsított kinti életünkről. Ennek legfőbb oka továbbra is, a végeláthatatlan mennyiségű hivatali ügyek intézése.
Elég ha belegondoltok abba, mennyi idő és energia, utánajárás és baszódás lenne Magyarországon leválogatni, kinézni, elintézni, utánajárni egy (a teljesség igénye nélküli felsorolás következik)
-adószámnak,
-egyéni vállalkozói engedélynek
-munka védelmi oktatáson való részvételt igazoló kártya kiváltásához (közjegyző előtt aláírva és általa hitelesítve)
-egészségbiztosítást igazoló kártya kiváltásához (TB)
-a mindkettőnk számára megfelelő ház bérlésének folyamatát elindítani (erről mindjárt bővebben...)
-valamint profi kéziszerszámok és ácsmunkához elengedhetetlen kiegészítők begyűjtéséhez (biciklivel egy 5,5X nagyobb alapterületű városban, mint Bp!)
..stb.! :-)))
Mindezeket úgy, hogy a napi időkereted eléggé korlátozva van, hiszen délután 16:00-kor már kezded is a napi 4 és fél órás angol tanfolyamot, amire előtte természetesen megpróbálsz felkészülni és aminek a végén a nap végeztével zsák módjára dőlsz az ágyba hogy másnap megint a számítógép előtt ülve kezdj és a fent említett ügyekhez megtaláld a megfelelő website-ot, linket, céget, helyszínt, időpontot, mikor mehetsz, fogadnak és foglalkoznak veled!!! :-)))
Hát, szó mi szó, nem kis piskóta meló végigjátszani. És persze eszemben sincs panaszkodni, hiszen mindezek ellenére, vagy inkább úgy írom, mindezekkel együtt hypergyorsasággal sikerült elintézni (szinte) kivétel nélkül mindent. Zsebben van az összes irat, hatósági engedély, kártya meg a kis kutyafaszom is! :-)
A zsúfoltságnak természetesen nincs (nem volt) más oka, mint az, hogy jövő héten várható az első telefon munkaügyben és addigra nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne legyen minden kézben, vagy naprakész.

MUNKA kezdésünket követően elképzelhető, hogy munkahelyünkről egyenesen az angolórára rohanunk. Ebben az esetben - és értelemszerűen - így még kevesebb időnk lesz naprakészen tartani a blogot. Amennyiben ez így alakul várhatóan hétvégei (vasárnap) frissítések várhatóak majd.
SZÓRAKOZÁS gyanánt (amiről akárhogy is beszámolunk, történjen bármi :)) jövőhéten elmegyünk a GoldCoast-ra a másik leghíresebb Ausztrál szörfparadicsomra. Közel 50 kilóméter homokos partszakasz, végig kiépítve szállodákkal, éttermekkel, boltokkal, szórakozási lehetőséggel. Na ezek közül mi egy bérletkombináció (5 napra szól és 3 parkba mehetsz) segítségével meglátogatjuk a következő helyet, ahonnan még nem tudtuk kiválasztani melyik 3 park lesz a nyerő...várjuk ajánlatotokat.
http://myfun.com.au/
:-)))))

HÁZ bérlésünk jelenleg és nagyon reméljük utolsó szakaszában van. Ami azt jelenti, hogy mint minden másban, ebben sem hip-hop mentek a dolgok. Sőt az egyik legkeményebb biciklis túránk volt egy nagyon hosszú éjszakát követően. Miután hosszas beszélgetéseket folytattunk, végül sikeresen megállapodtunk mekkora, milyen típusú házba költöznénk. Következett a lokális elhelyezkedés kérdése. A kritériumok összesítve:
-óceánparthoz a lehető legközelebb, maximum pár utcácskával beljebb
-minimum 2 szobás de inkább 3 (gondolva Dáv mielőbbi kijövetelére, hogy ne kelljen megint költözni)
-legyen olyan kertje, amiben sűrű a növényzet (sok fa, bokrok...stb) és nem látható rá
-olyan partszakaszon legyen, ami a kedvelt szörfös helyek egyike
-de ne legyen messze a központtól sem, az suli miatt

A fél éjszakán át tartó internetes böngészés eredménye a képen látható. Egy szép hosszú lista a "Redcliffe" nevű félszigeten található, kiadó és számunkra elfogadható feltételekkel bíró szállásokról és azokat kiadó ügynökségekről.











Már kora reggel elindultunk biciklivel a vasútállomásra, onnan 25 perc alatt kijutottunk arra a pontra, ahonnan még egy 15 perces kényelmes bicikliút várt ránk az első ingatlanig. Az állomásról rögtön lementünk a partra, ahol természetesen kiépített biciklisúton vezetett utunk egy kb. 2.5 km-es hídhoz, ami összeköti a félszigetet a szárazfölddel. Már menet közben megtörtént az első gigantikus meglepetés, főleg számomra. Lent az óceánparton "találtunk" egy úszóiskolát, ami fennen hirdeti magát, hogy ők az állam (QLD) legjobbjai. Van 25ös medencéjük, két gyerekmedence, csúszdákkal elég igényes kivitelben. Dáv, remélem ez is inspirálóan hangzik a jövőnkre nézve!? :-))))











Mikor elértük a hidat meglepetten tapasztaltuk, hogy nem biciklisáv épült a hídon, hanem komplett kb. 6-8 méter széles különálló hidat építettek a "számunkra". Talán már túlzásba viszik egy kicsit? Mindenesetre azonnal birtokba vettük az irtózatos hosszúságú építményt és betekertünk a félszigetre.




























Innentől kezdve házról-házra jártunk és pontoztuk őket a tűző napon. Azért a félsziget a térképen nem tűnt ekkorának, mint a valóságban, így rendesen megfáradtunk. Mikor izzadtan, éhesen leraktuk a bicikliket, mert szerencsére az ügynökségek többnyire egy helyen voltak, gyalog csatangoltunk tovább. Közben megebédeltünk és találtunk egy teljesen ingyenes medencés strandot a parton.




























Végigjártuk az összes irodát, begyűjtve, milyen feltételeknek kell eleget tennünk. Itt is pontrendszer van! Kaphatsz pontot egy csomó iratodra, az állásodra, engedélyekre, de minimum 100 pontod kell legyen. Ha az megvan, akkor jelentkezhetsz az ingatlan megtekintésére, ami egy adott időpontban történik, minden érdeklődő számára. Ilyenkor betódul egy halom ember a lakásba, házba (ügynök addig csak áll és néz, amúgy sem csinál mást) körbenéznek és döntenek. Akit érdekel, az kér jelentkezési lapot, kitölti, leadja és vár hogy pár nappal később a tulajdonos, akinek az ügynökség összeállítja a jelentkezők listáját, eldönti ki a befutó. Szerencsére Rícs könyörtelen hivatali ügyintéző tempójának köszönhetően minden olyan iratunk a birtokunkban van, amire magas pontszámot kapunk, ráadásul szerencsénkre az ácsmunka kimondottan pozitív elbírálásban részesül. Vissza a sztorihoz:

Már a legelső ház (kék ház) szimpatikus volt, de azt egy másik iroda eladásra kínálta, ezért még nem tudták megmondani mikor lehet megnézni, mert ebben az esetben két ügynökségnek kell egyeztetni.










Sebaj, kértük szóljanak majd. Már hazafelé teljesen elfáradva a folyamatos tekeréstől megnéztük az utolsó házat(téglaborítású ház), ami pont (mindkettőnk szerint) a befutó lehet.










Vissza az ügynökséghez hogy mikor tudjuk megnézni? 20 perc múlva pont megtekintés van és most megy oda 16(!) ember. Sebaj, megyünk mi is! Sietve (lóhalálában) biciklizünk át, miközben jön a telefon a másik cégtől Rícsnek, hogy pont ugyanakkor meg lehet nézni az első házat, de ide csak miattunk jönnek ki. Nincs más érdeklődő! Maradt 15 perc mikor a félsziget közepén tartunk. Nincs más választás...kettéváltunk . Rícs az első házhoz ment, én meg a másikhoz, igaz 17.-nek, de az annyira tetszett hogy muszáj volt belülről is megnézni. Megérte! Mindkét ház király! Papírok elkérve, mostanra kitöltve, hétfőn leadjuk és várunk. Állítólag kedden kapunk választ mindkét tulajtól. Lehet drukkolni!
Hazafelé szélorkán erejű szél, természetesen szemből, végig a hídon, ami a nyílt vízen van. Maximum 5-el haladunk, a vonatot lekéssük, az óra első felét is. És végül otthon vettük észre, hogy kenegetés hiányában az arcunk és a karunk szénné égett a napon.

Jutalmul az elvégzett munkáért, még este bevágtunk egy kis dinnyét.










Másnap (szombaton) bementünk a citybe és fagyiztunk, shoppingoltunk. Vettünk Rícsnek egy 3/4es gatyát, nekem egy úszósortot meg egy munkáscipőt.










Mindehhez DJ nyomta a zenét!
:-)











Még egy kis tartozás Lacnak:














És végezetül egy link a két ház, az uszoda és a híd elhelyezkedéséről:
Térkép