08.aprilis.2008.

Krist irja:

Két napja kora délutánig szakadt az eső...néha itt is van ilyen(!), így be voltunk zárva a négy fal közé. Ez remek lehetőséget adott Rícsnek a revansra a "ki kel korábban" versenyben mert hát kinek van kedve ilyen időben felkelni? Nekem nem volt! Sorry! :-)











Mikor kicsit alább hagyott nem bírtunk magunkkal és letekertünk a partra. A legközelebbi irányba ez 20km oda és értelem szerűen vissza is. A bringa remekül állta a dimbes-dombos táj változatos világát...én már annyira nem...próbáltam tempót diktálni Rícs előtt, aki edzett bicajos hírében állt és erről tanúbizonyságot is tett nekem. A helyzetet nehezítette, hogy egyik megállás alkalmával lecsúszott, az út szélén megtámasztott lábam a padkáról (esett az eső de.) és nemes testrészem meglehetősen nagyot koppant a keresztrúdon...azóta nehezen ülök le bárhova is! :-( Na de nem is én lennék ha ez nincs...jellemző! :-)
Amúgy az ok, amiért ő ment hátul az a hátsó világításom hiányában keresendő. Egyenlőre csak passzív elemek vannak a bringán.
Mikorra a combomban a tejsavtermelődés kezdett a csúcspontjához közeledni (azaz majd be sz'rt'm az erőlködéstől ) Ő vígan fényképezte a meglepően (autónyi) széles biciklisávot. És nem csak a szélessége említésre méltó, hanem az, hogy nem volt olyan útszakasz darabka keresztül-kasul Brisbane területén, ahol ne lett volna ilyen! Hihetetlen és példaértékű.
















Útközben engedtünk még egy kis levegőt a "hátsómba", miközben Rícs beleszerelmesedett az erre a célra elhelyezett víz/levegő szolgáltató egységbe és nem bírta ki egy fotó nélkül... íme:




















A fotó lényege a kézmosó csap az alján!


A partra érve jött Rícs második szerelme utunk során...a katamarán vitorlás...ezt is lekapta! íme:

















Ennél biztos nagyobbat építek majd! :-)



Én továbbra is puhány, edzetlen emberként lihegve és sietve próbáltam összehozni egy panorámaképet az - apály miatt nem túl előnyös - partról és a sétányról, de kapkodva a levegőt láthatóan nem sikerült az illesztés, de valamit csak-csak sugall számotokra...szavakba amúgy is nehezen önthető. Mindenhol a végletekig precízen rendezett parkok, piknik helyek, játszóterek, gondozott növényzet, csend és nyugalom...mintha nem is egy 2 milliós nagyvárosban lennénk.







Utunk valójában egy, az óceánparthoz közeli lakóingatlan megtekintése volt. Gondoltuk kibérelnénk...ötlet elvetve, erről babonás okokból később (pár nap múlva) írunk! :-)))

MÁSNAP:

A bringavásárlás miatt az UPS csomagküldő cég felderítése elmaradt, ezért ezt megismételendő, ismét be a városba, most már bringával. NA DE! Az élet furcsa dolgokat produkál. Most Rícs biciklije engedte a levegőt a kelleténél gyorsabban, ezért a belvárosban, bár bringával voltunk, de gyalogosan tekeregtünk a toronyházak árnyékában. A tömeg, a forgatag leírhatatlan...egész más arcát mutatja a város...igazi city style...telis tele öltönyös pasikkal és körömcipős csajokkal. Tengernyi, végeláthatatlan, egybefüggő plazmaként mozognak minden irányba...jönnek mindenhonnan...a menekülés kizárt, csak sodródsz és reméled, hogy jó irányba visznek a bringával együtt. Mi is hagyjuk magunkat! Toronyházba be...ismét rossz cím...kisajtón be, emeletre fel...eldugott internetcafé...nyomtat...sodródik tovább...main street-re be...a világ vége (matrix hangulat, már kerestem szememmel Smith ügynököt és a piros ruhás nőt)...helyette megtaláltuk a központi postahivatalt...NO COMMENT...csak át(túl)élni lehet.
Mission is completed! Yuppié! :-)

Pár utcával arrébb, ahol már a népsűrűség is lecsökkent, csináltunk pár képet magunkról, bizonyítva, valóban ott jártunk:







































Hazaérve a túra után megéheztünk egy kis gyümölcsre de "CSAK" ilyet találtunk...
Ti vennétek belőle (férfiak és nők válasza egyaránt érdekel)?!





















A súlyos helyesírási hibákat kéretik a comment-ben igazítani...örömmel fogadom! :-)